Notes
Monday, 1 June 2026
Minden nap egy új esély, hogy ne fájjon És a lakásom magamra zárom
Becsukom szemeimet es látom ahogy áll előttem a Budapest Parkban.
Egy szempillantás alatt a forró nyári esetből egy hideg zuhany vált amikor szembesültem a valósággal. Házas.
Az érzéki tánctól ellazult testem egy csapásra dermedt meg. Emlékeimbe a tánctér kiürült, csak ketten állunk a sötétségben, zene es táncoló tömeg nélkül. Az arcára kiült a szégyen, kíváncsiság, a bizakodás. Vajon elítélem vagy mindketten ugyan azt érezzük?
A dilemma, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak, mikor azt mondta megérti, ha hátat fordítok es elsétálok.
De mindketten tudtuk, hogy nem ez fog történni. Ami átjárt minket egymás közelségében, az nem egy éjszakáról szolt. Egy új élet reményével kecsegtetett amiben az élet szépségeit végre nem egyedül kell átélnünk.
A szívünkre hallgattunk. De nem voltunk elég bátrak. Az agyunk taposta a féket. Míg végül meg nem bántottuk egymást annyira, hogy elhiggyük az agyunknak volt igaza…
Veled töltöm el az estét, Csak egy kép maradok mint az SP